Normák és devianciák

Volt már olyan, hogy számotokra valami teljesen természeteset csináltatok. de mégis kinézett a tömeg vagy megbámult egy személy? Biztos vagyok benne, hogy volt mivel nincs olyan ember a Földön, aki mindenkinek meg tudna felelni. Ez nyilván azért van, mert vannak bizonyos bevett, megszokott viselkedési formák, társadalmilag elfogadott normák amiket az úgynevezett deviáns viselkedéssel felrúgunk. De kérdezzük meg magunkat... valóban felrúgjuk ezeket a normákat és valóban a deviancia az ami erre késztet minket? Nem lehet az, hogy csak szimplán emberek vagyunk és már unjuk megtagadni önmagunkat? Bizonyos esetekben a feltűnési viszketegség mutatkozik meg persze, de úgy hiszem a legtöbbünk nem ilyen szélsőséges.

Miért "bűn" az például, ha én nem úgy beszélek, gesztikulálok, hangsúlyozom a szavaim, ahogy azt megszokták az emberek vagy elvárnák? Miért kell nekem minden egyes percben mindenkinek megfeleljek és miért kell olyan arcot mutassak ami nem én vagyok? Persze ha munkáról, iskoláról vagy bizonyos valóban fontos szociális helyzetekről van szó akkor érthető és elfogadható az álarc húzása, annak ellenére, hogy teljesen őszintétlen (igen, van ilyen szó :P ) és sokszor gyomorforgatóan tenyérbemászó. Vagy mondok egy másik esetet... egyszer azért néztek furcsán rám mert fogdostam egy korlátot egy baráti beszélgetés közben. Nem feltűnően, csak úgy néha megfogtam. Megkérdezték hogy miért fogom meg és a válaszom az volt, hogy azért mert jó hideg. Na most azt a fintort ne tudjátok meg amit kaptam. Miért vagyok én kevesebb ember attól, hogy ilyen apró dolgokat képes vagyok élvezni? Tényleg oda kell jussunk, hogy az ember nem élvezheti az élet kis dolgait csak azért mert kinézik? Miért ne nézhetném a folyó hullámzását, a naplementét csak azért mert tetszik, miért ne mosolyoghatnék amikor a lágy szél fújja az arcom a nyári melegben, miért nem szerethetek egyszerű emberi dolgokat?

Az előző bejegyzésemnél is megkérdezte Faust, hogy milyen gyógyszert szedek, nyilván arra utalva, hogy elmebeteg vagy deviáns volt a bejegyzés, ezért rám reflektálva a dolgot én is. Persze tudom, hogy ő csak viccelt, mindig osztjuk egymást, haverok között ez így van rendjén. De nagyon sok ember, ha elolvasná komolyan megkérdőjelezné a mentális állapotom. Na ez az amit kétszínűségnek tartok, mindannyiunknak vannak összeszedetlen és elmeroggyant gondolatai, csak én leírtam mert ettől jobban lettem. Leírtam az összeszedetlen, mindenbe belekapó, mégis emberi érzéseimet amik abban a pillanatban kavarogtak bennem.

Nem vagyunk képesek saját magunknak beismerni azt, hogy emberek vagyunk, saját magunk előtt szégyelljük emberi mivoltunkat és ez rendkívül elszomorító. Pont ezért élünk ilyen hazug világban, mert mi magunk is hazugok vagyunk. Hazugok vagyunk mert megtagadjuk önmagunkat és kétszínűek mert olyan dolgokért nézünk le embereket amik bennünk is ugyan úgy megvannak. El kellene néha kicsit gondolkoznunk önmagunkon.

Szürreális hangulat

A fáradság és a totális érdektelenség keveréke egyszerűen magába szippant, tompává válik minden és zavarossá. A zene halk dübörgéssé válik, az egyéni hangok megszűnnek létezni, monoton zörejjé válik a legszebb dal is. Üres tekintettel bámulok ki a fejemből, a tálcán villogó MSN ablak csak olykor olykor töri meg a duplán látásom. Nem is gondolok semmire... csak úgy vagyok. Szorít a papucsom de lusta vagyok levenni és igazság szerint had szorítson... legalább valami emlékeztet hogy tényleg itt vagyok és néha kizökkent... visszazökkent. Zavar a lámpa ezért lekapcsolom. Most már csak a monitor fénye világítja meg a szobát... a zene se szól. De bekapcsolom. A 28 nappal később betétdala szól, pont passzol, ebből loop lesz már most látom. Mintha egy zombi apokalipszis szereplője lennék, de valamiért áram és internet még van... nem is érdekel ha betörné az ablakom egy zombi. Kissé elkanyarodtam de ez már csak ilyen...

Majd forgatok a Hússal meg GF-el videóklippet. Nincs más kincsem fogd hát jól... ránk vár minden tiltott szó...

Ez az a bejegyzés aminek soha nincs vége... mindig tudnék írni hozzá. De mos nem. Majd.

Bír cselendzs #fonetik ínglis

Rég volt már ilyen, legutóbbi alkalom óta pedig bővült is a lista, meg kiegészült elfelejtett márkákkal is, szóval itt egy többé kevésbé teljes lista az általam kóstolt sörökről. Ha esetleg tudtok ajánlani valami újat, ne habozzatok, kommenteljetek ezerrel.

Amstel, Arany Ászok, Beck's, Borsodi, Budweiser, Coronita, Dreher, Gösser, Guiness, Heineken, Holsten, Kőbányai, Löwenbrau, Adambrau, Miller, Szalon, Pilsner, Radler, Soproni, Steffl, Stella, Tuborg, Kaiser, Kozel, Buckler, Karpackie, Dab, Zipfer, Flensburger, Schlossmühle, Schlossgold, Ottakringer, Barley, Tesco Lager, Kronenbourg, Leffe, Bud, Estrella, Gaymers, Desperados.

Pont 40. :)

A fenébe!

Machine Head - Halo

This is a call to arms,
Will you stand beside me?
This is our time to fight
No more compromising
And this blackened heart will sing
For sad song of charity

Halo over our demise
Following a god so blind
Sallow in their sickening
Swallow not, the shit they feed

This is a right to life,
Not the religious rights act
This is abortion’s knife,
Aiming at the wombs of
The Christian conspiracy
So open thine eyes and see, the

Halo over our demise
Following a god so blind
Sallow in their sickening
Swallow not, the shit they feed

Our time will come, our time will come
Our time is now, our time is now

And I won’t pray for you
And I won’t pray for you
And I won’t pray for you

Halo
Follow
Sallow
Swallow

Halo over our demise
Following a god so blind
Sallow in their sickening
Swallow not, the shit they feed
Shit they feed, yeah

The words will never hold us down
Prayers won’t be spared on you
Satisfaction denied
‘Til you’re dead and gone
Gone
Dead and gone!
You’re gone!

Életem képekbe foglalva

A karakter újragondolásáért és újrarajzolásáért köszönet Kainak. Kösziii~ <3

A káró ász (ami amúgy pikk)

Először is közölném a Goldfingerrel, hogy bánhatja a lemaradását a mai kis összejövetelről. Head és Athosz barátommal betáraztunk sörből, kukit majszolgattunk (ki ki döntse el, hogy érti), és gitárhíróztunk. Mivel karaoké funkció is van a játékban, úgy döntöttünk, hogy nagyon durván idiótát fogunk csinálni magunkból egymás előtt és elkezdtünk énekelni is a "gitározás" mellett. Egy Slayer számtól eltekintve (amiben gyakorlatilag tök mindegy volt mit énekeltünk) nem tudtunk 90% fölé menni egyszer sem, de még a 80% fölötti eredmény is ritka volt easy fokozaton, gondolom ez hűen tükrözi a képességeinket. Mondanom sem kell, hogy nagyon csúnyán kiröhögtük egymást, de magunkat annál többször. A tróger két literes Kőbányai sör amiből rögtön volt három is csak dobott az amúgy is emelkedett hangulaton, de ennek ellenére hajnal 3 körül már teljesen kifulladtunk. Holnapra senkinek nem lesz hangja azt garantálom, főleg azok után, hogy kb negyvenezerszer futottunk neki a Motörhead Ace of Spades című számának. Tudni kell, hogy olyan hangszín, amit Lemmy produkál nincs. Nem létezik. Egy másik dimenzió szülötte. Olyan mintha a Horváth Charlie elszívott volna egy Marlboro gyárat és Skócia egész éves whiskey állományával edzette volna tovább a hangszálait. A másik kedvelt nóta a Thin Lizzy együttes Boys Are Back in Town száma volt. Szerintem a refrént még 10 év múlva is tudni fogom, akkor is, ha soha többé nem hallom. Elvileg mehettünk volna valami Dia nevű csaj szülinapi bulijára jópofázni egy javarészt ismeretlen társasággal, de szerintem ez így sokkal többet ért, legalábbis nekem biztosan. Tervezünk még sok ilyet tartani, remélem azokra már a Goldfinger is lesz szíves eljönni és nem elveszni mindenféle téridő csapdában.

Egy pillantás Mykee Neverlandjébe

Hogy a kedves olvasóim is bepillantást nyerhessenek abba a környezetbe amiből az informatív, elborult vagy éppen amilyen bejegyzéseimet postolom, készítettem pár képet a szobám rejtelmeiről. Ritka alkalom ez, de úgy érzem, hogy felgyűlt annyi érdekes lim-lom amit érdemes kitenni. Íme hát, Mykee személyes kis Neverland tartalmának egy kis szelete:

(Katt a képekre hogy nagyban lássátok)

Először is szeretném bemutatni a közvetlen az ágyam felett elhelyezkedő úriembert, aki a Rusnya névre hallgat. Még anya vette nekem valahol, mint utolsó darabot, azóta is nagy becsben tartott darabja a szobámnak. Már nem is tudnék aludni ha nem lenne felettem. Érdekes módon eddig még senkit sem zavart a jelenléte, mindenki úgy csinál mintha tök természetes lenne.


Ő Aku-Aku akit a Crash játékok egyik maszkjáról neveztem el. Állítólag valami kimondhatatlan nevű országban készült nagyon messze innen. Mióta megvettem szantálfa illata van, pedig van annak már két éve is. Közvetlen az asztalom bal oldalán található a falon.


Ez a szimpatikus legény pedig a testvére, Uka-Uka kinek a neve szintén hasonló gyökerekből ered. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a maszkok majdnem 1,5 méter magasak, de még a 20 centi szélességet sem érik el és meglepően erősek annak ellenére hogy elég vékonyak.


Csak hogy lássátok, hogy mekkora nörd vagyok, íme a MAGUS könyvgyűjteményem. Fogalmam sincs miért van ennyi, mert eddig még soha senkivel nem játszottam ilyet. Viszont a világ érdekes, a rajzok szépek, szóval elvagyok magamnak is. Csak a 10 oldalú dobókockáim tűntek el.


Ezt a réz(?)karcot a szomszéd bácsi készítette és nekem adta. Hogy miért azt ne kérdezzétek, lehet sokszor segítettem neki vagy valami, de annyira tetszett, hogy kiraktam a falamra. Szeretem az ilyet mikor valaki leül és így nekiáll valami művészinek, mert arra emlékeztet, hogy nekem soha nem lenne türelmem hozzá.


Ez a kép szintén a szomszéd bácsi műve. Még mielőtt valami perverz gondolat fordulna meg a csöpp kis eszetekben elárulom, hogy a látszat ellenére a képnek semmi köze nincs semmiféle szexuális tevékenységhez. A kép a szerelmet, valamint a természetet és ezeknek a természetes kapcsolatát hivatott ábrázolni egy szenvedélyes ölelés segítségével. Közvetlen az előző kép felett raktam fel a falra.


Hogy más területekre evezzünk, íme a Fenyítő. Imi barátom apukája kovácsolta és hegesztette össze még régen ismeretlen célzattal, de amikor költöztettük az egész családot akkor a kamra mélyéről előbukkant. Persze amilyen erőszakos állat vagyok rögtön szemet is vetettem rá. Akkor még rozsdás volt meg csupasz, de egy kis fekete festék és szikszalag megoldotta a kérdést. Mellesleg kb 6 kiló, kicsit több mint 1 méter és tömör vas. Ideális eszköz zombiapokalipszis esetére.


Ő itt a másik "fegyver". Azért idézőjel mert még a legeltökéltebb emós sem tudná elvágni vele magát. Maximum agyonütni lehetne ezzel valakit. 5 ezer forintért vettem pár éve, de jobban belegondolva egy ezrest sem ér. A rozsdafoltok azzal magyarázhatók, hogy egyszer ablaktisztítóval akartam megtisztítani. Nem jött össze.


Stílusosan a nem működő kislámpámon lógva foglal helyet a gépem mellett. Hogy milyen indíttatásból vettem, vagy miért van még meg, arról fogalmam sincs (illetve nem mondom el). Viszont jól mutat és mindenki rákérdez, hogy milyen perverz dolgokhoz használtam. Sajnos semmi komolyabbhoz, de ha van jelentkező tudjátok hol találtok.


Ő itt MJ, Adolf vagy ember akit öt kamion gázolt el egyszerre. A neve attól függ milyen pózba állítjuk be. Az érdekes az, hogy bárki aki betéved a szobámba, rögtön őt kezdi el elsőnek buzerálni és a lehető leglehetetlenebb pózokba beállítani. Jelen állapotát Athosz barátomnak köszönheti. Azért az ezer éves Új Magyar Lexikonokat érzitek mögötte. A dobozban egyébként régi pénzek vannak, mivel gyűjtöm azokat is. Ha van fölösleges régi pénzed ne dobd ki.


Végül, de nem utolsó sorban pedig szeretném bemutatni Sherman koponyát. A neve teljesen spontán ötlet volt, nem tudom honnan jött. Nagyfateromtól kaptam ajándékba, aki az anyja új lakásában találta a mosógépben. Annak ellenére, hogy soha nem dohányoztam, a cigi azért befigyel a szájában. A többi díszítő elemet is anyának köszönheti, aki próbálta kicsit feldobni és szerintem sikerült is neki.

Ennyit mára a szobám tartalmának vesézgetéséből. Ha van valami kacatotok, ami már nem kell és hasonlóan beteg vagy érdekes akkor tudjátok kit kell keresni. Imádom az ilyen random dolgokat, nem is érezném jól magam ha nem lenne tele a szobám ilyen érdekes kacatokkal.

Kis emlékeztető, ha olvasod ezt Athosz. Szombaton nálam sörözés. Itt legyél vagy rád küldöm Rusnyát.

Trónfosztás

Dante. Kratos. Eddig talán őket tartottátok a stylish hack and slash játékok királyainak. Az új évtized viszont rögtön az első hónapban egy új hőst illetve hősnőt hozott magával. Stílusosságban és brutalitásában nevetség tárgyává teszi a fentebb említett két úriembert, szépségében pedig lazán odavág a sokáig istennőként kezelt Lara Croftnak, de az összes többi eddigi játékhősnőnek is. Ő maga és a játék is amit köré építettek ugyan azokat a tulajdonságokat viselik. Vad, provokatív, kiszámíthatatlan, stílusos, kegyetlen de mégis szeretetre méltó, kecses, szívet melengető, gyengéd és szemet gyönyörködtető, egyszerűen megunhatatlan.

A királyok kora lejárt. Az új királynő neve Bayonetta.

Igaz, hogy 10 perc, de tessék szépen végignézni. 10 percet naponta tuti maszturbáltok, szóval kibírjátok. Sőt, lehet ezek után meg is jön a kedvetek hozzá.