Szabad ötletek jegyzéke...?

Nem, nem fogjátok az én szabad gondolataimat olvasni. Nem hiszem, hogy fel tudnátok dolgozni, mivel azt is kétségbe vonom, hogy egyáltalán én fel tudnám-e dolgozni. Meg nem is szeretnék mindent leírni ami spontán az eszembe jut. Na mindegy. Így reggel fél 7-kor, kialvatlanul ám mégis frissen, az esti iskola miatt teljesen felborult életritmussal unatkozik az ember. Az unatkozó ember internet hozzáféréssel pedig keresgél. Vagy pornót néz. Én épp a keresgélés mellett döntöttem és mivel egy intellektuális óriás vagyok törpeországban, Karl Jung munkássága helyett kivételesen a magyar irodalomban kezdtem kutatni. Teljesen véletlen rátaláltam József Attila "Szabad ötletek két ülésben" címet viselő jegyzetére. Egy nagyon kedves ismerősöm egyszer már elküldte nekem, de akkor érdeklődés hiányában töröltem. Milyen rosszul is tettem. Bárki rákereshet a neten, érdekes olvasmány még akkor is ha látszólag semmi összefüggés nincs benne. Sokan ki fognak ábrándulni vonatozós kedvű költőnkből, de aki a felszín alá lát az talán akarva, akaratlanul magára ismer. Ha nem is magára, de valami el fogja vezetni a saját gondolataihoz.

Engem valamiért abba az irányba terelt, hogy valamiért vágyok egy beszélgetésre egy pszichológussal. Nem azért mert annyira szükségem van rá, hanem azért mert érdekes lenne látni egy önképet amit egy szakértő állít fel. Persze világ életemben úgy gondoltam, hogy kifordítva mindenki rózsaszín, tehát senki sem különb a másikánál. De ez most olyan, hogy én tudok angolul ő pedig ért az emberi pszichéhez... már amennyire, mert szerény véleményem szerint a tudomány jelenlegi állása szerint még a jéghegy csúcsát sem karcolgatjuk. Valahol fölötte léghajózunk egy pár ezer méterrel.

Lényeg a lényeg. Kérdezzétek meg magatoktól azt, hogy szeretnétek-e egy aránylag hiteles képet kapni arról az emberről akiről azt gondoljátok, hogy ti vagytok? Készek vagytok szembenézni vele? Akartok-e szembenézni vele...? Én szeretnék, mert bár az egyetlen ember akitől igazán félek az saját magam vagyok, de azzal is tisztában vagyok, hogy mégis én vagyok az egyetlen akitől egyáltalán nem kell féljek.

Note to self - Nem kéne állandóan hajgumiban legyek. Szarrá töri a hajam és állandóan vissza kell vágni.

Önreklám #2

Filmes blogomon írtam egy kis tájékoztatót, a közeljövőben górcső alá kerülő filmekről. Igyekeztem nem csak tök populáris címeket választani, de azért nagyjából még is csak azt sikerült. Na majd a legközelebbi adag.

Zombieland

http://moviesandmykee.blogspot.com/

IDE

VASÁRNAP

ÍRÁS

KURVAJÓ

U.I. - Ígérem jövő héttől elkezdek rendszeresen írni a filmesbe is, eddig nem volt nagyon kedv, de ez a film meghozta.

Nimród

A Krankheit INC. bemutatja:

Nimród

Katt a képre.

4. résznek sajnos nincs hangja, mert a youtube volt szíves levenni, azt megtekinthetitek ITT.

Ja és hogy mi ez? Faust barátom által rendezett independent horror paródia amit a Nosferatu ihletett. Érdemes megnézni, mert remek bizonyítéka annak, hogy lehet jó filmet alkotni komoly anyagi háttér nélkül is. Pár magyar NAGYON művész filmnek így sem sikerült. *khmNEXXTkhm*

Ez kell nekünk?

Nem vagyok túl idős. Huszonegy éves fiatal férfi vagyok, de még ennek ellenére is emlékszem a régi időkre. Szerencsére olyan generáció tagja vagyok akik egy határvonal előtt születtek és részesei lehettek több hatalmas változásnak. Olyan generáció tagja vagyok, akiknek az értelmesebb tagjai tisztában vannak azzal, hogy megtapasztalhatták a "régi" és megtapasztalhatják az új idők meghatározó eseményeit, vívmányait. Sokat olvastam, érdeklődtem, kerestem, aránylag tájékozott vagyok a születésem előtti időkről is egészen talán a hatvanas évek közepéig. A régebbi idők a feledés homályába vesztek, csak foltokban van róla tudomásom nagyszülőktől és idős családi barátoktól. Tudom, hogy manapság is vannak ugyan olyan értékes dolgok, mint amik voltak, de mégis úgy érzem, hogy valami nincs rendben és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Miért is írom ezt? Nézem a világot magam körül, látom ahogy folyamatosan torzul, elferdül és bár ez valamilyen szinten elszomorító, én mégis jót szórakozok rajta. Az igazat megvallva akkor is szórakozok rajta, ha éppen úgy tűnik, hogy mérgelődök. Persze zavarnak az ostoba, bárgyú, haszontalan dolgok, de mégis unalmasabb lenne nélkülük az életem. A médiából folyik a jellegtelen, felejthető és ostoba szar, nap mint nap információk tömkelege zúdul ránk, amit másnapra már szinte biztosan elfejtünk. Benkő feleséget keres, Győzike leégette magát megint, Pákó hülyén és botrányosan viselkedik, Gyurcsány mondjon le, sorolhatnám. Ez nem csak a televízió, ez a bulvársajtó ami még az intellektuális médiába és sajtóba is befúrta magát. Ezek a plakátok amiket autózás közben bámulsz az út helyett, ezek a rádióból fröcsögő igénytelenségek. Ha jobban belegondolunk, minden ami körülvesz minket nem más mint agyrohasztó, érdemtelen információ, média vagy politikai propaganda. Szavazz erre, vedd meg azt, ez a sampon eltünteti a korpát míg a másiktól lángra kap a hajad.

Kis városban lakok, nincs McDonald's, Burger King, Pizza Hut és társaik. Persze ennek ellenére majdnem mindben jártam már, de az se zavarna ha nem. Most nagyvárosi olvasóim parasztozhatnak ahogy akarnak, alacsonyodjatok csak le még jobban. A lényeg, hogy nem olyan rég a fővárosban betértem egy ilyen helyre. Lényegtelen mikor, szinte bármelyik ilyen esetet elmesélhetném, nagyjából ugyan ez mind. Életnagyságú karton cicababa mosolygott rám a bejáratnál, ezer wattos fogsorral, kezében egy hatalmas, ránézésre is íncsiklandó hamburgerrel. Beljebb lépve és felnézve a menüre további hihetetlen guszta kajákat láttam felfestve. Rendeltem is, bár a pultos lány nem éppen hasonlított a karton csajszira. Szerintem húsz éves sem volt és ezer wattos vigyor helyett egy "te ott mit akarsz?" kérdéssel üdvözölt enyhe flegmasággal a hangjában. Gondoltam mindegy is, a kaja majd jó lesz. Mikor kinyitottam az asztalomnál a dobozt, valami aprócska, szétesőfélben levő, hitvány kinézetű akármi fogadott, amit mindennek neveznék csak hamburgernek nem. Ránézésre is több volt benne a zsír és mindenféle természetellenes cucc, mint bármi más. Persze a menü mellé járó sült krumpli majd kiesett a dobozból, úgy is olcsó adjunk sokat a parasztoknak. Persze tisztában vagyok vele, hogy alapvetően fogyasztói társadalomban élünk és a dolgok már csak így mennek. De kérdem én, hogy miért? Valóban erre van nekünk szükségünk? A lényeg, amiért leírom ezt az az, hogy ilyen undorító módon palizzák be az embereket és nem csak a gyorsétteremi láncok. Ez csak egy kiragadott példa volt, ami végül is bármire ráakasztható. Szavazz Szaros Pistára mert csökkenti az adót, érdekli a sorsod, több lesz a nyugdíj, a kerítés kolbászból lesz és eljön az ezer éves béke. Persze ez mind egy jó nagy hazugság a szavazatodért. Vedd meg az új high tech telefont ami MMS, Wi-Fi, videotelefonálás funkcióval rendelkezik, de kávét is főz meg talán a tököd is nyalogatja. De ha jobban belegondolsz mire használod a mobilod? Telefonálsz és SMS-t írsz. Néha talán lefényképezed, ahogy a barátnőd a farkadon nyammog vagy ahogy a barátod a melleiden cuppog.

Tudjátok néha ilyenkor Gyurcsány öszödi beszéde jut eszembe. Neeeem. Nem fogom lehordani mindenféle szarházinak, mint ahogy arra számítanátok, esetleg el is várnátok. Nem az a lényeg. Rakjuk most félre, mi is volt abban, felejtsük el, hogy direkt vagy véletlen szivárgott ki. A lényeg, hogy nyilvánosságra került egy olyan felvétel, amiben egy politikus, egy ember a társainak őszintén beszél arról, hogy az ország nagyon nagy szarban van. Személy szerint azt gondolom, hogy érezni lehetett, hogy tenni akar valamit és nem csak vakarni a tökeit mint a legtöbb aki ott ül. Most mondhattok rám akármit, kommunistázzatok le, amit akartok. De kérdem én. Hányan olvastátok el a beszédet, hányan vettétek rá a fáradságot? Hányan ember hallgatta végig a 25 perces hangfelvételt valamelyik bárgyú fos TV műsor nézése helyett? De tegyük fel, hogy aki ezt olvassa mindkettőt megtette. Szerintetek hányan tették még meg ahelyett, hogy kiragadott részletekkel példálózzanak amit a média áraszt? Elkúrtuk és a többi. Ezt tudják. Mert az embereket nem az igazság érdekli, mert az igazságtól háborodtak fel. Attól háborodtak fel, attól dőlt össze egy világ egy országnyi emberben, hogy megtudta az igazat. Mert addig minden nagyon jó volt, amíg hazugsággal tömték a fejüket, azt könnyebb volt feldolgozni, könnyebb volt elfogadni mint az igazat. Nem akarjuk mi tudni az igazat. Elvagyunk a fikciók, kifordítások, hazugságok világában, mert azt könnyebb kezelni mint a hideg valóságot. Könnyebb kezelni, mert a kisujjunkat se kell megmozdítani semmiért, a dolgok majd megoldódnak maguktól. A lényeg itt nem is a Gyurcsány, tőlem lehetne a dalai láma is. A lényeg az, hogy nem tudjuk kezelni az igazságot és nem is akarjuk, ezért inkább a hazugságokat választjuk.

Nem értem, hogy juthatott az emberiség egy ilyen langyos, középszerű és érdektelen létbe. Minden médium maximum elégségesen teljesít. Ezért akkora nagy csoda ha például egy film kiemelkedően jó, ezért övezi akkora hírverés. Az egyszínű szarban könnyebben észre lehet venni egy csillogó arany darabkát. Ilyen volt a Dark Knight is, az új Batman film. Annak ellenére, hogy képregényfilm volt és sok ember ezért nem értékeli, mérföldkő a filmiparban. Mély filozófiai és emberi kérdések elé állította a nézőit, ami rávett minket, hogy megkérdőjelezzük és felülvizsgáljuk a saját morális értékrendünket is. Illetve csak ezt hittem. Olyan sok emberrel beszéltem erről a filmről, és sajnos a túlnyomó többségüket kicsit sem érdekelték ezek a dolgok. Azért tetszett nekik a film, mert voltak benne robbanások, akció, emberek denevérnek és bohócnak öltözve és a többi. Sokan nem is értették, hogy Batman miért nem Rachelt menti meg Harvey helyett. Nem értették, mert nincs konkrétan megmagyarázva, hogy a Joker hazudik Batmannek. Okosan utalva van rá, és akinek a cipőméreténél nagyobb az IQ hányadosa, az rájöhet, hogy a Joker igen is hazudik. De nem... az emberek nem vették észre, mert nincs a szájukba rágva. Mindent el kell magyarázni az embereknek, különben nem értik meg. Elfelejtettük az agyunkat használni, elfelejtettünk logikusan gondolkodni, elfejetettünk figyelni arra, ami körülöttünk történik. Csak arra figyelünk, ami a közvetlen érdekeinket szolgálja, abba bele sem gondolunk, hogy esetleg abból is nyerhetünk amiről először azt gondoljuk, hogy felesleges.

De nem csak politika, film, sajtó, vagy társaik árasszák a szart. Tudom, sokat szoktam beszélni a zenékről is és már a könyökötökön jön ki, ezért rövid leszek. Egyszerűen nem fogom fel, hogy juthattunk el odáig, hogy sok ember azt gondolja, hogy egy Lady Gaga, No Thanx, Antifitnesz Klub, valami jött ment DJ vagy a Megasztárban kornyikáló tehetségtelen fasz élvezhető, értékelhető és jó zene. Nem emberek, nem gondolom, hogy csak a rock és a metál a jó. Minden műfajban találhatunk értékes, tehetséges és egyedi előadókat legyen az rap, elektronikus zene vagy az előbb említett metál. Amit nem értek az az, hogy az ilyen felszínes szarokra miért hiszik azt az emberek hogy értékes és jó? Manapság már egy vesztes hülye vagy ha nem vonaglasz ütemtelenül valami rádióban agyonjátszott zajhalmazra. Miért népszerű az átlagos? Miért elégszünk meg a középszerűvel vagy az annál is rosszabbal?

Az az igazság, hogy ennél a pontnál már fogalmam sincs miről is akartam konkrétan beszélni, az agyam elvitt egy csomó irányba, amit ki akartam zárni. De mit tegyek, ha az egész világ, az egész társadalom és az összes ember aki körülöttem van látszólag le sem szarja ami történik. Persze tudom, hogy ez nem így van, de nagy tömegben bizony ez így igaz. Persze lehet így élni, lehet így tengetni a napjainkat kellemes középszerűségben. El lehet játszani, hogy minden rendben van vagy ha nem is, akkor el lehet hinni, hogy minden rendben lesz. Nézhetjük az óriás plakátokat vezetésre koncentrálás helyett, ehetjük az egészségtelen szart amit a gyorsétteremek adnak, tüntethetünk az ellen amiről igazából halvány fingunk sincs és nézhetjük a bárgyú TV műsorokat. Nincs sok különbség köztünk és az általunk kritizált hírességekkel. Csak minket nem filmeznek.

Persze ez egy összeszedetlen, szerkezetében következetességet teljesen nélkülöző bejegyzés volt. Megtervezetlen, éppen eszembe jutó gondolatokat írtam le, de ilyen is kell. Azért gondolkozzatok el a leírtakon, ha vettétek a fáradságot és elolvastátok.

Valóban ez kell nekünk?

DJ Hero

Szeretnék valamit leszögezni már most. Imádom a Guitar Hero és a Rock Band játékokat, mert új színt hoztak a játékvilágban. Persze nem ők találták fel a spanyol viaszt, a Dance Dance Revolution vagy a Beatmania, de még messzebbre megyek, az 1987-ben, NES-re megjelent Dance Acrobatics is zenés ritmus játék volt. Persze ahogy fejlődött a technológia, úgy fejlődtek a játékokhoz készült perifériák is. Volt fénypisztoly, fény-rakétavető, rezgős mellény FPS-hez, vibrátor XBOX-hoz és PS-hez, Wiimote, és persze gitárok, dobok és mikrofonok.

Most valami egészen újjal állt elő az Activision.

Már előre láttam a szaksajtó (legyen az normál vagy internetes) nyálcsorgató éljenzését, az innovatív megvalósítás, az elképesztő ötlet és a pöpec kivitelezés miatt. Láttam lelki szemeim előtt, hogy Amerikában népszerűbb lesz mint Jézus Krisztus, valamint tudtam, hogy mindenki aki trendi gamer akar lenni beszerez egy ilyet. Egyébként 25-35 ezer forint között mozog az ára.

Nos, nekem a Budapest Game Show keretein belül sikerült kipróbálnom és el kell mondjam, hogy egy kibaszott nagy rakás lehányt szar az egész. Lehet, hogy azért mondom ezt, mert minden gép alapból expert, tehát a legnehezebb fokozatra volt állítva, így senkinek az ég világon egy körömpiszoknyi sikerélménye sem volt. Lehet azért mondom, mert ez a dídzsés ökörködés nem az én műfajom. Tehát a játék lényege maradt nagyjából a régi. Adott három gomb, két pöcök és egy bakelit lemezre emlékeztető korong. Ezeket használva kell a megfelelő kombinációkat bevinni, mint szkreccselés, pöcöghozugatás, gombnyomkodás vagy az összes kombója. Magamat egy elég jó gamernek tartom, majdnem minden játékom végigvittem legnehezebb fokozaton és még a régi NES időkből származom, ahol nem volt ritka, hogy egy élettel kellett megcsinálni az egész játékot. Viszont a DJ Hero annyira unfair módon nehéz és megszokhatatlan, hogy az félelmetes.

A szaksajtó biztos ugrani fog rá mint gyöngytyúk a takonyra, és a trendi gamerek is biztos nyálcsorgatva vetik rá magukat, de az én véleményem marad. Ez egy elkeseredett fejlesztői döntés. Mivel a gitár-dob-mikrofon téma már kezd kimerülni, valami újat kell felmutatni. Most egy rakás szart kapunk éppen, csak olyan vastag cukormázzal, hogy a legtöbb ember nem veszi észre.

Kecses kacsalábón szálló tehén

- Én csak a bokámat tudom ropogtatni
- Nekem nincs bokám
- Mivaaaan?
- De tejet tudok csinálni gyurmából
- Azt hogy?
- Hogy legyen bokám.
- Jaaaaaaaaaaa!..... nem értem

What the fuck is this hupáking?!

Örök klasszikus.

Novemberi karácsony

Miért kell nekem már novemberben karácsonyi zenét hallanom minden kurva bevásárlóközpontban és miért kell a médiának a torkomon leerőszakolni a közelgő ünnepet már most? Komolyan mondom azért van elegem már a karácsonyból, mert egyszerűen megutáltatják velem és már az előtt ki lesz vele a tököm, mint hogy beikszelném a naptárban a 24.-ét. Elhiszem, hogy az egyik legszebb ünnep de miért kell már most kirakni a mikulás csokit, a karácsonyi díszeket, a rohadt szaloncukrot a boltok polcaira? Miért kezdődik novemberben a szezon? Több pénzt kell belőle kifejni mert nem gazdagodnak meg eléggé decemberben az illetékesek? Ezzel nincs ám vége, elkezdik novemberben és befejezik január végén. Január végén is látom a buzi mikulás csomagokat meg szaloncukrokat, karácsonyfa díszeket a boltokban. A karácsonynak december 26.-án már vége van. Nem kell január 31.-ig ünnepelni.

Tudjátok mi a pálya? A karácsony már rééég nem a családról szól és rég nem a szeretetről. Pénzről szól semmi másról, undorító, okádmány materialista dolgokról. Ne gondoljatok álszentnek, én is szeretek kapni dolgokat, de nem CSAK erről kellene szólni. Bemész a hiperszuper marketbe, jól hülyére vásárolod magad olyan szarokkal amik igazából marhára nem kellenek neked, se senki másnak és ettől jól érzed magad, mert azt hiszed örömet okozol. Ja persze, amikor az év többi 364 napján meg szarsz mindenki fejére magasan. Persze nem minden ember ilyen, de azért érdekes, hogy mennyire másképp viselkedünk ünnepekkor, csak azért mert az a társadalmilag elfogadott és elvárt norma. Mit gondolnak az ilyenek? Hogy ha jók lesznek egy napig akkor a télapó vagy a kis Jézuska hoz nektek valami szépet? Egy rakás szart érdemelnek az ilyen emberek nem ajándékot vagy virgácsot vagy a tököm tudja miket szoktak adni. Az a legnagyobb baj, hogy el van felejtve, miről szól a karácsony. Semmi másról nincs itt szó, csak pénzköltésről azért, hogy az emberek megnyugtassák magukat, mennyire jók is másokhoz.

Ha eljön a karácsony vegyetek ajándékot a szeretteiteknek, mert adni valóban jó. De ne azért adjatok, hogy cserébe várjatok valamit, vagy hogy nyugodt legyen a lelkiismeretek. Az ajándék mellé adjatok egy igaz szeretettel fűtött ölelést is és köszönjétek meg, hogy van nektek a megajándékozott személy és csak magatokban talán köszönetet mondhattok azért is, hogy egyáltalán van kit megajándékozzatok. Mert ha nem tiszta szívből ajándékoztok, akkor inkább ne is tegyétek egyáltalán. Vigyázzatok magatokra és egymásra is.

Music genre overload #1

Egyik jó barátnőm éppen dobott egy last.fm linket nekem ami nem máshoz vezetett mint egy WIZARD ROCK nevű műfajhoz. Most komolyan? Wizard Rock? A zenével alapvetően semmi baj, gondolom megvan a megfelelő célközönsége de akkor is mi a retek ez a sok új zenei stílus? Mi lesz a következő? Nem fogok találgatni, de kicsit kutatva a neten találtam egy olyat hogy NINTENDOCORE. Huszonötmilliárd core-ra végződő zenei stílus van szóval nem kéne meglepnie, hogy ilyen is létezik, viszont igen is letaglózott. Milyen is a Nintendocore? Olyan mint egy NES játék... egy nagyon brutál NES játék.


Eredeti:


Nintendocore (várjatok olyan 10 másodpercet):


Beszarsz...